A drótkötélgyártás három alapvető folyamatot foglal magában: húzást, sodrást és kötegelést.
Nyersanyag: A drótkötélhúzás a nyersanyag pácolási, foszfátozási, kéregmentesítési és lecsupaszítási folyamatára vonatkozik, amelynek során egy vagy több húzást hajtanak végre a molekulaszerkezet megváltoztatása és a célátmérő elérése érdekében.
Pácolás: Az a folyamat, amelynek során savval távolítják el a rozsdát és a bőrt a drótkötél alapanyag felületéről. A drótkötélgyártásban ezt a folyamatot kéregtelenítésnek is nevezik. Elsősorban eltávolítja az oxidokat a huzalból, hogy megakadályozza a szennyeződések, például a rozsda megzavarását a húzószerszám csúszásában és károsodásában.
Foszfátozás: Laikus kifejezéssel a folyamat abból áll, hogy az anyagot foszfátoldatba merítik, hogy vízben{0}}oldhatatlan foszfát filmet hozzon létre a felületen. Ez bizonyos fokú korrózióvédelmet biztosít.
Slugging: Dróthúzás a különböző szerszámok közepén lévő lyukon keresztül fémhuzal, gyakran kerek, négyzet, nyolcszögletű vagy más speciális formák meghúzására. Ahogy a fém átnyomódik a lyukon, mérete és alakja megváltozik. Hidegen húzott-huzal: A közönséges kerek acélt erőszakkal áthúzzák az átmérőjénél valamivel kisebb lyukon. Ezáltal az acél átmérője csökken, hossza pedig nő. Ennek a folyamatnak a megismétlése tovább csökkenti az acél méretét. Ez a képlékeny alakváltozás növeli az acél keménységét, és plaszticitása nagyrészt megszűnik. Ez a fajta acél akkor használható, ha a szilárdság lényeges, nem a plaszticitás.
Temperálás: Mivel az acélhuzal molekuláris szerkezete megsemmisült, a temperálás az egyetlen módja annak, hogy helyreállítsa belső szerkezetét. Ez lehetővé teszi a további húzást, ezáltal kevésbé hajlamos a törésre és a kívánt szilárdság elérésére. Az erő az, amit szakítószilárdságnak nevezünk. Az erőt húzással érik el, nem hőkezeléssel. Ez a legfontosabb különbség a drótkötélgyártás és a megmunkálás között. A nagy szilárdságú drótkötelek nagy szakítószilárdsággal rendelkeznek, de kevésbé kopásállóak- és kevésbé rugalmasak.
